Úristen el fogok késni!- gondolta Johanna miközben szaporázta a lépteit. Cipője kopogott a járdán, ahogy futott végig az utcákon. Nem kezdhetik el nélkülem! Ez az első évem! Rohant. Szőkésbarna haja egyre jobban csapkodta a hátát. Kék szemei embereket keresett, de a városlakók nagy része valamilyen évnyitón volt. Fehér ing volt rajta és egy fekete szoknya, úgy ahogy egy ünnepségre menni illik. Nyakában egy angyal lobogott, de nem akármilyen nyaklánc volt ez: végigment az egész családon. Azelőtt az anyja, előtte a mamája még előtte a dédmamája hordta. Nagyon örült neki, amikor 11 évesen ő következett. Azóta le se vette, mindig a nyakában lógott.
A távolban már látni lehetett az iskolát. Háromemeletes nagy sárga épület volt, közvetlen mellette egy gördeszkapálya. Odaért. Még időben. Épp mögötte csukták be a bejárati ajtót. Johanna eddig még nem nagyon látta belülről az épületet, így most jobban megnézhette: az aula téglalap alakú, mindkét végében lépcső felfelé. A második és harmadik emelet egy-egy hosszú folyosó volt a fal mentén, így alulról is látni lehetett a plafont. Rengeteg felnőtt és gyerek várt egy jelzésre, hogy mikor vonulhatnak ki a suli mögötti udvarra, ami egy focipályából és egy lelátóból állt.
Megszólalt a csengő, mindenki egyből az udvar felé vette az irányt. Mire végre kiért és leült mindenki, elkezdődött az igazgató beszéde. Neki már nem jutott hely a lelátón, ezért keresett valami árnyékos helyet. Még egy ilyen unalmas dolog nincs, komolyan mondom! Körbenézett, a legjobb barátnőjét keresve. Meg is találta a szüleivel együtt egy fa alatt ácsorogva. Megpróbált odajutni, ám ez nem volt egyszerű, hiszem mindenhol emberek álltak, amerre nézett. Najó, nincs kedvem egyedül álldogálni.- gondolta, azzal utat vágott a tömegen. Mikor odaért, megfigyelte, hogy Ginny, a barátnője nem tűnik valami boldognak.
A távolban már látni lehetett az iskolát. Háromemeletes nagy sárga épület volt, közvetlen mellette egy gördeszkapálya. Odaért. Még időben. Épp mögötte csukták be a bejárati ajtót. Johanna eddig még nem nagyon látta belülről az épületet, így most jobban megnézhette: az aula téglalap alakú, mindkét végében lépcső felfelé. A második és harmadik emelet egy-egy hosszú folyosó volt a fal mentén, így alulról is látni lehetett a plafont. Rengeteg felnőtt és gyerek várt egy jelzésre, hogy mikor vonulhatnak ki a suli mögötti udvarra, ami egy focipályából és egy lelátóból állt.
Megszólalt a csengő, mindenki egyből az udvar felé vette az irányt. Mire végre kiért és leült mindenki, elkezdődött az igazgató beszéde. Neki már nem jutott hely a lelátón, ezért keresett valami árnyékos helyet. Még egy ilyen unalmas dolog nincs, komolyan mondom! Körbenézett, a legjobb barátnőjét keresve. Meg is találta a szüleivel együtt egy fa alatt ácsorogva. Megpróbált odajutni, ám ez nem volt egyszerű, hiszem mindenhol emberek álltak, amerre nézett. Najó, nincs kedvem egyedül álldogálni.- gondolta, azzal utat vágott a tömegen. Mikor odaért, megfigyelte, hogy Ginny, a barátnője nem tűnik valami boldognak.
-Pssssz! - szisszegett neki, hogy észrevegye
Ginny megpördült és súgott valamit a mellette álló anyukájának, majd elindult Johanna felé.
-Szia! Mi van veled? Nem is hallottam rólad semmit egész nyáron! - kérdezte Ginny
-Igen, tudom. Utazgattunk a szüleimmel. Voltunk Görög- és Törökországban, Bulgáriában sőt Amerikában is!
-Majd muszáj lesz mesélned!
-Na és...veled mi volt? Szüleid?
-Elválnak.
-Jaj, Ginny nagyon sajnálom! Mikor?
-Jövőhéten lesz kész a papír, és akkor anyával élek tovább. Meg a 3 tesómmal, persze. Na, de hagyjuk ezt!
-Oké. Képzeld egyre fényesebb ez a nyaklánc. Nem tudom, mitől...
De félbeszakították, mert hirtelen vége lett a beszédnek, és megszólalt másodjára is a csengő, hogy felmehetnek a terembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése